2012. május 6., vasárnap

Mert próbálkozni szabad.....

Első postomban említettem ,hogy művészetire megyek ,na de ,hogy jutottam erre a döntésre ....most elmesélem  vagy legalább is megpróbálom összefoglalni ....miért kezdek kapásból egy ilyen témával a válaszom kézen fekvő mert ez az életem egyik legfontosabb pontja.


Első próbálkozás : tánc
3.-kos lehettem mikor már részt lehetett  venni az iskolában délután tartandó társastánc órákon két barátnőmmel(rájuk majd külön kitérek) és az osztály lánytagjainak egy részével elkezdtünk járni rá....hát hogy is fogalmazzak nem az volt amire számítottunk. Így kb 2hónapig jártam még rá nem jöttem ,hogy 1:nincs érzékem a tánchoz,2:ez nem annyira mókás mint kezdetben .Ez főleg igaz volt mikor a tánc tanár kiabált mert valamit nem úgy csináltunk...
következtetés: szeretek táncolni csak nem tudok 


1.5 próbálkozás:mese és vers mondás nem sok maradt meg ebből csak az  ,hogy két mese és egy versmondón vettem részt legjobb helyezésem 6-7 lehetett ami hamar elvette a kedvem és feladtam .Tudni illik "az ember úgy képes élni ,hogy elfelejti a rossz dolgokat" vagy valami ilyesmi .... 


Második próbálkozás: Éneklés 
Hát.... őőő , nincs jó hangom most már tudom ha 4.ik-ben tudtam volna nem megyek énekkara.Az előbb említett 2 barátnőm mindig mondta ,hogy "jó"  hangom van ,de akkor nem bírtam megkülönböztetni a kegyes hazugságot az igazságtól.Egy fellépésen   én is részt vettem de csak azért ,hogy meglegyen a létszám és én csak nagyon,nagyon-NAGYON halkan énekeltem.Az ének tanárnő két héttel a fellépés előtt mindenki füle hallatára meg kért ,hogy inkább ne énekeljek a mély és csiszolatlan hangommal.Abban a pillanatban éreztem először ,hogy nekem nem kéne itt lennem és inkább süllyedtem volna el...... de a két"drága" barátnőm megkért ,hogy maradjak csak a móka kedvért, jól van az az ember vagyok aki  mindent megtesz a barátai ért szóval maradtam ,de csak arra az egy fellépésre utána messziről kerültem az énekkart....
következtetés:még mindig szeretek énekelni,de csak akkor ha egyedül vagyok otthon és a hangerő elnyomja a hangom...


Három a magyar igazság!tehát rajzolás 
Már harmadikban is jártam szakköre ,de abba hagytam mert az osztályból senki sem járt én meg féltem egyedül menni ...amit ma már kicsit bánok így egy időre félbe hagytam a rajzolást. 6.-os voltam,ősz volt mikor minden megváltozott.....családi légkör itthon olyannyira felkavaró volt ,hogy elkellet foglalnom magam tehát rajzoltam ez az első ,hogy a saját fantáziámba menekültem szándékosan nem csak játékból és rajzoltam ,rajzoltam órákon és otthon is neten kerestem a különböző hasznos oldalakat és fejlesztettem magam még nem bírtam rendes ember rajzolni,tárgyakat,növényeket,állatokat.Mindig mondták nekem ,hogy mennyek el szakkörre vagy valamire mert erre is volt lehetőség a suliban,de féltem ilyenkor már nem attól ,hogy egyedül megyek nem attól már inkább hogy elég jó vagyok-e vagy épp csak vissza húzom a többieket......8.osztály előtti Augusztus-ban fel raktam a rajzaim facebook-ra  és meglepődtem mert a lájkok száma emelkedett.Ami azért meglepő mert nem vagyok az a tipikus közkedvelt figura,mondhatni furcsa....lehet hogy a lájkok a való életben nem jelentenek semmit ,de nekem akkor a támaszként szolgáltak sőt lökést adtak ,hogy belépjek egy délutános művészeti suliba ahol a tanárnő külön kikéri magának ,hogy ez nem szakkör...de ez egy másik sztori....




És most jön a bónusz:. Anime/manga
Szintén 6.-os voltam mikor ez a  "hobbi"ként induló elfoglaltság jött,és már nem tudom mi volt előbb rajz vagy anime vagy mindkettő? már kiskoromba is néztem sokat de akkor még nem tudtam ,hogy az.Ötödikben az egész osztály szinte naruto lázban égett és én sodródva az árral fanja lettem lett kedvenc szereplőm,részem és openingem, de mint minden hóbort ez is elmúlt még hozzá gyorsan és ez rám is igaz.Viszont eljött az a bizonyos 6.-os ősz és most már önfeledtem temetem el magam az animek áradatával.
Kezdetben csak szinkronizáltakat néztem és nem voltam hajlandó még a feliratosról hallani se ,de még azon a nyáron megnéztem   az Inuyasát az elejét szinkronizáltan már ameddig megvolt,de annyira érdekelt  ,hogy elszántam magam és elkezdtem feliratosan is folytatni és ez indított el azon az úton amit  azóta taposok a feliratos animek világában.Azóta javult(rosszabbodott)az állapotom magam se tudom mert már renszeresen olvasok mangát akár angolul is(nem hátrány ilyenkor a nyelvvizsga)és készítek fanartokat bár oc rajzolásra csak 1-2 hete szántam rá magam sőt a közeli jövőben pontosabban nyáron tervezem ,hogy lerajzolom manga formában az egyik olyan töténetett  amit a fejembe írok (na jó ez furán jött ki)


Lényeg szeretek rajzolni és az animeket ,de most már nem csak animeket rajzolok (portrékat is "muszáj") és a "hobbijaim" szerves része az életemnek és mások hívhatnak furcsának vagy gyerekesnek ma már nem érdekel....    
              
múlt hónapban készült rajzom egy barátnőmnek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése