- Ebben a hónapban betöltöttem csodás 16. élet évem (igazából ehhez semmi hozzá fűzni valóm nincs mivel pöppet sem másabb mint 15-nek lenni ,csak néhány ember örülhet hogy egy évvel közelebb kerültem a halálhoz )Ünneplés nem volt ...miért is lett volna ? mondjuk nem is hiányoltam ...
- már másfél hónapja tizedikes vagyok.Kevesebb az óra számom mint tavaly aminek örülök is mégis sokkal többet kell tanulnom és tudnom .Egy nyár alatt el is felejtettem milyen fárasztó a bejárás .Nincs időm élni se ,haza érek és az itthoni tevékenységem kimerül abban ,hogy eszek ,alszok és tanulok.Szeretem a pörgést és az egyik helyről másikra sietést ,mondhatnám úgy is ,hogy a rohanás éltet ,de persze csak akkor ha késésben vagyok (az időben indulás olyan unalmas és utálok unatkozni) Mostanság viszont lefáradtam ,alig várom az egy hétig tartó henyélést alias "őszi szünet" .Ez alatt az egy hét alatt nem igazán hiszem ,hogy sokat fogok itthon ülni mivel kapásból 3 helyre elígérkeztem ,és nem a lakótelepülésemen belül .(a barátok a szünetben sem hagyják pihenni az embert ,nem mintha kicsit is bánnám sőt sértésnek venném ha hagynának )
- Ma délelőtt voltam a belvárosban (ez egy ritka alkalom mert mikor végre itthon maradhatok általában ki sem mozdulok)be felé kocsival vittek ,de haza felé sétáltam .A nyüzsgő forgatagban amit a városiak képeztek lelasítottam lépteimet ,magam sem értettem miért .Nem kellet sehova sem sietnem,nem aggódtam semmi miatt .Olyan régen jártam a belvárosban ,nem kellet attól félnem,bárki is ismer és az a tény ,hogy láthatatlan vagyok boldoggá tett .Haza utam során mindenre figyeltem ami körülöttem volt az emberekre ,az autókra,a lehulló falevelekre és az összes hangra .Meg állt körülöttem az idő ,teljesen kívülálló voltam .Az emberek siettek ,de legtöbbje nem is tudta ,hova mivel csak azért vetődött be mert nem megy semmi érdemleges a TV-ben ,így elindultak pénz nélkül a kisboltokba "vásárlónak" nem vettek semmit csak néztek ,de mindent és miután megnézték nyavalyogtak ,hogy nincs rá pénz.Ha az egyik boltot kivégezték rohantak a következőbe és folytatták "fontos" elfoglaltságukat. Felkerestem azokat az utcákat ahol annak idején általános iskolás koromban haza sétáltam ,ezeken tényleg egyedül voltam .Minden olyan ismerős volt mégis más az egyik útszéli meggyfát kidöntötte a vihar ,a borostyán tovább terjeszkedett a romos ház falán ,a "gazdag" család egyik bokra hiányzik .Ezeket az apróságokat a minden nap erre járók észre sem veszik , vagy ha mégis hamar túl lépnek rajta .Már második éve ,hogy kerülöm a belvárost és nekem ezek az apró dolgok valamiért számítanak .Miért is kerülöm az itteni nyüzsgést mikor magával a nyüzsgéssel semmi bajom sőt.... A választ már rég tudom az itt élők mind unalmasak,felszínesek és szűk látókörűek és nem csak az idősek a nálamnál fiatalabbak is a kis 10-12 évesek is (ehhez még hozzá jön náluk a túl hamar felnőni vágyás és a kettő együtt nagyon nem szép látvány,élmény)
- Valamelyik nap sietek a vasúthoz és a közelében lévő általános iskolából a 8 évest kort alig megérő kis fiúk kiabálnak nekem csodálatias megfogalmazásban a fenekemről szóló véleményüket illetve ,hogy mit csinálnának velem .Akármennyire is kapkodtam a lábaim ott helyben röhögő görcsöt kaptam az abszurd helyzettől . Nem szóltam vissza csak mentem tovább mert ha még is ,olyat mondtam volna amit nem tűr a nyomda festék vagy szó nélkül képelem fel mindegyiket.Féltem a világot ha jövő ilyenekre lesz bízva mint ezek ..........
- "Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod" Audrey Hepburn
Én is valami hasonlót szoktam mondogatni nyugtatás ként szerény baráti körömben csak nincs ilyen érthetően meg fogalmazva
- csak ,hogy aktuális legyek épp ebben a pillanatban ittam meg fél liter meggyes teát
- csináltam néhány hatás vadész képet ..../elnézést a minőség miatt 3,2 megapixel nem sok mindenre jó/
